Ifjú László

Az ígéret földje

Négy évenként megcsillan a remény,
Talán az élet már nem lesz olyan kemény.
Kampányol a sok önjelölt messiás,
Megy a képtelenebbnél képtelenebb hantázás!



Fel van vágva a nyelvük, nem vitás!
Csak hiányzik belőlük a humanitás...
Fantáziálás, parasztvakítás, irrealitás,
Ennyi van a tarsolyukban, tudat trágyázás...



Galamblelkű gáláns lovagok?
Inkább ők a Nemzeti átok!
Tenyeredből esznek, hízelegnek,
Megválasztod őket, s szembe köpnek!



Akad köztük pár vándorkomédiás,
Kik ide-oda vándorolnak, hol több a gurigás...
Sej haj, de jó a lopás, csalás, vagyonosodás!
De egyszer csak eljön az a bizonyos urnazárás...




Készült 2014. február 16-án