Ifjú László
Az ígéret földje
Négy évenként megcsillan a remény,
Talán az élet már nem lesz olyan kemény.
Kampányol a sok önjelölt messiás,
Megy a képtelenebbnél képtelenebb hantázás!
Fel van vágva a nyelvük, nem vitás!
Csak hiányzik belőlük a humanitás...
Fantáziálás, parasztvakítás, irrealitás,
Ennyi van a tarsolyukban, tudat trágyázás...
Galamblelkű gáláns lovagok?
Inkább ők a Nemzeti átok!
Tenyeredből esznek, hízelegnek,
Megválasztod őket, s szembe köpnek!
Akad köztük pár vándorkomédiás,
Kik ide-oda vándorolnak, hol több a gurigás...
Sej haj, de jó a lopás, csalás, vagyonosodás!
De egyszer csak eljön az a bizonyos urnazárás...
Készült 2014. február 16-án