Ifjú László

Zátonyra futott ország

Tudtad -e, hogy az Óperenciás tengeren is túl,
az öreg hölgy szívében egy csodás ország lapul?


Nos, eddig tartott szép mesém,
mert lett belőle egy horror regény...


Ebben a mondában jött s győzött egy dakota legény,
Felcsútiából kézbesítve eme küldemény...


Átvette a kormányt az őrült kapitány,
bolond matrózaival csak lesnek bambán.


- Hohó, itt egy jéghegy, ott egy zátony!
Nem félek én, hisz biztos kezekben tartom kormányom...


Kapitányunk varázsszavakkal bolondít,
őt meg kétharmad birkanép istenít...


- Kína kincsekkel kecsegtet! -
árad belőle a bűvölet.


Szemünk előtt légvárat lebegtet,
a sok birka meg ujjongva béget...


- Rossz az útirány kapitány! -
tüntet pár pórnép alkalomadtán...


Hajónk a mesés távol kelet
felé egyszer csak megfeneklett.


Vergődött még egy kicsit a zátony bakján,
s elnyelte az örvénylő balkán...


Süllyed a hajó, megtelt patkányokkal,
okos népét legyőzte butasággal...


Menekül, míg lehet pár útitársam,
talán még van esélyük egy másik világban...


Engem azonban elnyelt egy nagyobb árhullám,
eszik már a nagy halak vízi hullám...


Mesés kincseinket szétlopták,
a Kajmán szigeteken tisztára mosták...


Gályánkat a halálba kormányozták,
így került hullámsírba egy tenger nélküli ország...



2013. október 19.